Miértnem növekszik a cégem? „Több van benne!”

Egy sikertörténetetszemlélve könnyű elfelejteni, hogy mennyi erőfeszítést, kitartást éskreativitást igényelt az elmúlt 10, 20 vagy akár 30 évben. Még kevésbélátványosak – főleg utólag – azok a szintugrások, amelyeket egy cégtulajdonosvégrehajtott a kritikus pontokon, hogy vállalkozása tovább növekedhessen.Ugyanakkor mindenki eljut egyszer a “plafonig”. Mit tegyünk ilyenkor?

Nemrég egy cég helyzetéről beszélgettünk egy közepesméretű sikeres szolgáltató vállalat tulajdonosával, aki elismert márkanévvel ésárbevételében komoly export aránnyal bír. A tulajdonos cégvezető és a kollégákfolyamatos feszültség alatt dolgoznak, túl sok projekt fut. Kivételnek számít,ha egy is határidőre befejeződik. Csúszások, erős eredményingadozás egyegyébként kiszámítható és stabil piaci környezettel rendelkező üzletmenetben.Kívülről látható volt, hogy a cég ebben a formájában túlnőtte azt a méretet,amit alapítója hatékonyan képes irányítani. Maradtak a hosszú – 12-14 órás –munkanapok és a kiégés felé haladás. Sajnos a cégtulajdonos még nem ismertefel, hogy az eredmény hullámzásának és saját túlterheltségének elsősorban azáltala létrehozott szervezeti és menedzsment struktúra állt a hátterében.Elismerésére legyen mondva, hogy ez nem egy jó vagy rossz struktúra kérdésevolt. Egyszerűen arról volt szó, hogy a cég által elért sikereket követően ez aműködési modell már nem segítette, hanem korlátozta a teljesítményfenntartását.

Több, hasonló helyzetbe került cégtulajdonossal vagyéppen közép- és felsővezetővel találkoztam már. Az egyik lényegi különbség avállalkozások tulajdonosai és a többiek között, hogy előbbiek “egyedül vannak acsúcson”. Nincs olyan vezetőjük, aki segítene felismerni, hogy olyan ponthozérkeztek, ahol a továbblépés feltétele, hogy saját működésükön változtatnak.Nem kezdeményez velük senki egy visszajelző beszélgetést és nem küldi el őketsenki coachhoz vagy tréningre. Sokszor még akkor sem kapnak őszintevisszacsatolást, ha ezt kifejezetten kérik. Szerencsésebb esetben az errenyitottabb cégtulajdonosoknak vannak olyan bizalmasai a családon belül vagypartnereik körében, akikkel az ilyen problémákról beszélni tudnak, ugyanakkorez Magyarországon egyelőre sokszor bizalmi korlátokba ütközik.

Mégis, mi választja el a Zwackokat és Fordokat atöbbiektől? Az alábbiakban összeszedtem azokat a lépéseket, ami mentén önis meg tudja haladni az elért növekedési korlátot:

• A felismerés: ahogy egy kedves ismerősöm szoktamondani, a tájfutáshoz két dolgot kell tenni, azt pedig megfelelő sorrendben.Először tájékozódni, aztán futni. A napi 12-14 órát dolgozó emberek futnak;tájékozódás nélkül. A cégükben dolgoznak és nem a cégük működésének javításán.A változás esélye csak akkor jöhet létre, ha szembenéznek azzal, hogy jelenlegieszköztárukkal eddig juthattak és nem tovább. Hiába látják a lehetőséget afejlődésre, a napi rutinban szétforgácsolódó energiáik vagy a teherként hátukrarakódó személyi hiányosságok cégükben egy üvegplafont tesznek a fejük fölé,amin nem képesek áthatolni. Azok a tulajdonosok, akik nem képesek – egyedülvagy támogatással – ezt a helyzetet felismerni, megmaradnak a jelenlegiműködési modelljükben.
• A helyzet és saját céljaim tisztázása: először isérdemes tudatosítani, hogy egy növekedési korlátos helyzet problémát okoz-e aszámunkra. Az Amazonnak, az Unixnak vagy más sikeres cégek alapítóinakfeltehetően azt okozott. De csak Magyarországon több ezer olyanmagántulajdonban levő cég működik, akik sosem kívántak nagyobbra nőni. És ezteljesen rendben van és ez a cikk elsődlegesen nem is nekik szól. Ha az én éscsaládom lelki békéje úgy teljes, hogy életstílus jelleggel vezetjük a sajátvállalkozásunkat, évente – túlterheltség nélkül – hazaviszünk néhány tízmillióforint osztalékot, akkor nincs más dolgunk, mint ezt folytatni. A növekedésikorlátok meghaladása azoknak való, akik nem csak a lehetőséget látják azárbevétel vagy az eredményesség további növelésében, a cég tőzsdére vitelébenvagy terjeszkedésében, hanem elszántak ennek kiaknázására is. Többre és jobbravágynak.
• Változtatási szándék: a vállalatépítés –és véleményem szerint minden fejlődés – egyik kulcseleme, hogy viszonylagpontosan fel kell rajzolnunk azt a célállapotot, ami felé haladunk. Mekkora árbevétel,eredmény vagy piaci részesedés? Hány megyében vagy hány országban? Mennyialkalmazottal és hány telephelyen fogunk dolgozni? Hogy fog kinézni az irodánk?Kik vesznek majd körül? Ezek lesznek azok a jellemzők, amik megfoghatóvá ésvonzóvá teszik az elérendő célt. Számos baráti és szakmai beszélgetésbenvázolták már fel partnereim célként a jelenlegi, hiányosnak értékelt cégesműködés felszámolását, személyi problémák, termékfejlesztési vagy értékesítésinehézség megoldását. Ilyenkor mindig azt javaslom, hogy lépjenek egyet hátra ésfogalmazzanak meg egy olyan célt, ami kellően vonzó és valami felé viszi és nemvalamitől távolítja őket. Ez lehet egy összességében sikeresebb cég, acsaláddal vagy hobbikkal töltött több minőségi idő. Ennek hiányában idővelkifulladhat a változás, mivel minél távolabb kerülünk a felszámolni kívánthelyzettől, annál kevésbé lesz vonzó a továbbhaladás.

Az üzletileg jó alapokon nyugvó cégeknek így vagyúgy helye van ezen a piacon. Nem kell mindenkinek a Zwack vagy Ford családokútját követni. Lesznek kisebb méretre berendezkedő családi cégek és lesznek,akik végigmennek a vállalatépítés útján, talán generációkon átívelő, családitulajdonú cégeket hoznak létre, mint az Auchan vagy a Bosch. A legfontosabb,hogy a felismerés még időben megszülessen és megkezdődhessen a tudatosépítkezés.

*A cikk eredetileg avállalatépítés.huoldalon jelent meg.

2021.08.04.