Mi várható a cégutódlás terén 2023-ban?

Azaz nyilvánvalóan más és más lehetőségei vannak a mikro, a kicsi, és a közepes cégeknek, nem csak a piacon általában, de az utódlásban is. Meglátásom szerint az első és legfontosabb trend 2023-ban hogy egyre többen szeretnék, vagy akarják majd megoldani az utódlás kérdését. Nem csak azért, mert már sokan halasztgatják évek óta, hanem azért is, mert valljuk be a jelen gazdasági kilátások nem olyanok, amik mellett egy vállalkozónak igazán van kedve hosszú távra tervezni, főleg ha akár azt is megteheti, hogy inkább kiszáll. Kétségtelen, hogy van olyan olvasóm. aki szinte mosolyogva mondta a januári beszélgetésünk kapcsán, hogy hova siessen, még ráér, hiszen még csak hetvennégy éves. Dicséretre méltó optimizmus, de nem általános. Talán ezért is maradt meg bennem ilyen erősen. De vele ellentétben a többség inkább azon gondolkozik, hogy most már tényleg kiszáll, még akár úgy is, hogy még a nyugdíjas kort sem érte el. És ez azért nagyon elgondolkoztató az üzleti környezet vonatkozásában.

A növekvő utódlást megoldani akarók számát 2023-ban meglátásom szerint erősíteni fogja a január elsején hatályba lépett mezőgazdasági birtokátadási törvény hatása is, ami a mezőgazdasági vállalkozók számára nagyban megkönnyíti, legalábbis jogi oldalról, az utódlás kérdésnek megoldását. Persze meg nem oldja egy csapásra, de legalább technikai oldalról megkönnyíti. Elgondolkoztató, hogy a törvény online bemutatóján több mint 400(!)-an vettek részt, ami azért tekintélyes szám egy utódlással kapcsolatos eseményen, és jól mutatja, hogy a probléma mennyire valós.

Ugyanakkor az is erős meggyőződésem, hogy SIKERES utódlási folyamat kevesebb lesz, mint korábban.

Ez a mondat viszont kisebb pontosításra szorul, hiszen a siker kritériumát pontosítani volna érdemes. SIKERESutódlásnak azt nevezem, amikor a folyamat úgy zárul le, hogy annak minden résztvevő örül és elégedett. Az, amikor nagy nehezen sikerül valamit, valahogy megoldani az, az én szememben nem SIKER, hanem eredmény.

Azt gondolom, hogy a SIKERekszáma több ok miatt lesz kisebb a szokásosnál, vagy a korábbiaknál. Egyrészt mert a mikro cégek inkább felhagynak a biznisszel, vagy szép lassan leépítik, rosszabb esetben esetleg hagyják leépülni cégüket, minthogy az átadással kínlódjanak, és eredménynek ez is eredmény. Hiszen nekik személyesen már jóval kevesebb is elég, mint korábban, a gyerekeknek pedig már régen saját egzisztenciájuk van, alighanem külföldön, hiszen leginkább ezen vállalkozók gyerekei azok, akik annak idején (még) megtehették, hogy kimentek és akár kint is maradtak külföldön.

A nagyobb, mondjuk (’21-ben) egy milliárd forint árbevétel feletti cégek viszont alighanem belekerülnek a ’23-as csapdájába.

Egyik oldalról lehet, hogy a tulajdonosaikban már megérett a gondolat az eladásra, sőt az is nyilvánvaló, hogy az ilyen cégekre van kereslet.

Csak nálam az elmúlt hónapban több új érdeklődő is bejelentkezett, hogy céget venne, de rögvest azt is hozzátették, hogy: de csak jó áron.

Azaz amikor ezek az eladók találkoznak a valós és számszerű ajánlatokkal, akkor szinte azonnal átgondolják az értékesítést azzal, hogy „Na azért annyiért nem”. (És sokszor sajnos azt sem teszik hozzá, hogy viszont mennyiért igen.) Azaz kereslet még csak-csak volna milliárdos cégekre, de valós fizetőképes, vagy inkább fizetésre hajlandó, vagy még pontosabban a cégérték MEGFIZETÉSÉRE hajlandó vevő, azért nem sok akad. Sőt egyre kevesebb.

Meglátásom szerint ennek a helyzetnek is megvan az oka, hiszen Rothschild báró sem azt mondta, hogy céget kell venni, amikor „vér folyik az utcán”. Márpedig akinek most fölös pénze van, az inkább vár, hogy csökkenő árú ingatlant vehessen, mintsem (inflációval is) növekvő árú céget. És ez még akkor is igaz, ha (egyelőre, nálunk) tényleges vér még nem folyik az utcán. De hogy átvitt értelemben nem fog-e folyni, arra azért nem mernék mérget venni.

Van még egy ok, ami miatt meglátásom szerint az üzleti alapú és megfontolású cégeladások 2023-ban nehézkesek lesznek.

A kétezres évek másodok évtizedében, valljuk be, hogy egyfajta, a szó szoros értelmében is békés, és majdnem kiszámítható keretek között étünk, Európában és Magyarországon is. Nem volt ezzel mindenki maradéktalanul elégedett, de azért azt nagyjából lehetett tudni, hogy kb. merre megy a világ és nagy vonalakban mi fog történni idehaza. De a pandémiával és a háborúval nagyon sok minden megváltozott, különösen a mi közvetlen környezetünkben. És ki volna ma az, aki nagy tétben merne fogadni, akár abban a kérdésben is, hogy 3-5 év múlva kilépünk-e az Unióból, vagy inkább Horvátországhoz hasonlóan mi is áttérünk az EURO-val való fizetésre? Vagy esetleg mindkettő egyszerre? Márpedig 3-5 évre előre kifizetni egy cég nyereségét a mai helyzetben, az valljuk be kockázatos döntés. Kivéve persze azt az esetet, ha az ember nem elszenvedi, hanem irányítja az eseményeket. Vagy ha nem is ő maga, de legalább a családja, vagy a „barátai és üzletfelei”. A kis és közepes cégek eladásával kapcsolatos dilemmáról már korában is írtam, amit ezen cikk elején is jeleztem, tehát azt most nem venném újra elő.

Két trend megerősödésben vagyok még majdnem biztos 2023 kapcsán.

Az egyik, hogy a közepes cégek esetében felértékelődik a professzionális cégépítés, cégfejlesztés, mint megoldás, hiszen a cég eddig eljutott oda, ahova a tulajdonos egyedül, és kiszámítható körülmények között el tudta juttatni. Nehéz döntés vár ezen tulajdonosok többségére. Vagy egyedül csinálják tovább, és akkor szinte biztosan meggyűlik a bajuk a körülményekkel (hiszen több szem többet lát és több fej többet tud), vagy segítséget kérnek. De ebben a segítségkérdésben az a nehéz, hogy ebben az esetben magukon kívül másban is meg kell bízzanak, mert a cégépítés, cégfejlesztés máshogy nem megy, függetlenül attól, hogy azt, akiben meg kell bízni, őt tanácsadónak, aspiránsnak, átvevőnek, cégfejlesztőnek, szellemi tőkebefektetőnek vagy cégépítőnek hívják. Azaz a bizalomnak, kiemelt szerepe lesz, ezen cégutódlások megoldásában.

Meglátásom szerint tehát a válságot nem csak túlélni akaró 100 millió és egymilliárd forint éves árbevételű cégek legtöbbje előtt két út áll. A fejlődés, vagy az összehúzódás, mert a középút (értsd vegetálás) lehetősége nagyon beszűkült.

Pontosításként szeretném hangsúlyozni, hogy a fejlődés és a növekedés két különböző tartalmú fogalom, és ebben a bekezdésben én a FEJLŐDÉSRŐL írtam.

A másik trend, amit látni vélek, az az utódlási folyamatok hosszával kapcsolatos. Ezzel kapcsolatban az a hipotézisem, hogy az utódlási folyamatok hossza vagy drasztikusan lerövidül, akár egy évre, vagy meghosszabbodik akár 5-10 évre.

Az első mellett az az érvem, hogy aki tényleg meg akarja oldani az utódlást ő nem tudhat 3-5 évre tervezni (lásd fentebb is), ami a folyamatra az ideális időszak volna.

Ugyanis egyszerűen nem látható, hogy ezen időszak alatt mi minden fog történni és erre felkészülni sem érzelmileg, sem anyagilag, sem jogi szempontból nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehézkes. Hiszen 2020-ban kinek jutott volna eszébe jogi következményeket megfogalmazni egy pandémia, vagy egy háború esetére.

Azaz egyik oldalról a 60, vagy főleg 65+os tulajdonosok számára az igazi lehetőség az, hogy nagyon gyorsan eldöntik, hogy hogyan akarják/tudják/képesek/szeretnék megoldani az utódlást, és aztán a megtervezett folyamatot a lehető leghamarabb végre is hajtják. Még akkor is, ha ez nem az a megoldás lesz, amit ők korábban a leginkább szerettek volna. Viszont ezzel szemben ez a megoldás a legbiztosabb lesz.

Azaz meglátásom szerint mind a döntésre szánt időt, mind a folyamat hosszát érdemes lesz a lehető legjobban lecsökkenteni, annak érdekében, hogy a folyamat ténylegesen és nagy valószínűséggel megvalósulhasson.

Mindent összevetve tehát az eredmény legjobbságával szemben meg fog jelenni a folyamat biztonsága, mint kiemelkedő szempont.

A folyamat meghosszabbodása mellett pedig azaz érvem, hogy az, akinek az utódlás pl. kora okán nem feltétlen sürgős, azaz most még csak 50-55 éves, azaz dönthet akár úgy is, hogy elhúzza a folyamatot 5-10 évre, ő ezen a lehetőségen komolyan el fog gondolkozni, szemben azzal, hogy elkótyavetyélje a cégét. És közben akár intenzíven is foglalkozhat az aktív vagy passzív cégépítéssel, cégfejlesztéssel (és nem feltétlen a növekedéssel), hogy amikor MAJD sor kerül az EXIT-re, akkor azt tényleg SIKERESEN lehessen megoldani.